Az Olvasás 7 Hete - I. hét

Témáim:

Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Kombinálnám ezt a két témát, mert van közük egymáshoz :)

Azzal kezdeném, hogy nálunk a családban mindenki szeret olvasni. Anyu is, apu is, a bátyám is, így eleve jó közegbe születtem. Anya mindig olvasott nekem esti mesét, és már óvodás koromban én is tudtam olvasni. Mégis, talán az oktatási rendszer hibájából, soha nem jutott eszembe, hogy elolvassam a Vukot vagy mondjuk a Kincskereső kisködmönt önszántamból... az első önálló regényt így 11 évesen olvastam el, ez pedig nem más volt, mint a Harry Potter és a bölcsek köve :)

A bátyám akkori barátnője, aki nagyon szeretett engem, szent küldetésének tekintette, hogy leszoktat az akkoriban divatos Pokémon-mániáról (mert meggyőződése volt hogy az animék agresszívvá teszik a gyerekeket), és értelmes elfoglaltságot keres nekem. Így kaptam meg tőle karácsonyra a könyvet, amit illendően megköszöntem, ám nem nagyon tudtam mire vélni. Nekem való ez egyáltalán? Hiszen még képek sincsenek benne...

Ahogy az karácsony esti családi összejöveteleken lenni szokott, míg a felnőttek hangulata az alkohol fogyásával egyenes arányosságban emelkedett, addig én, mint egy szem gyerek, halálra untam magam. Gondoltam mit veszíthetek, elkezdtem olvasni a könyvet. Arra emlékszem, hogy amikor indultunk haza, anya úgy navigált ki a lakásból mint egy vakvezető, mert még menet közben is olvastam.

Ha azt kérdezik tőlem, mi olyan különleges ebben a Harry Potterben, máig nem tudom megmagyarázni. De még most is fel tudom idézni azt az érzést, amikor először olvastam az első részt, hogy mennyire magával ragadott és elvarázsolt az egész, és ettől kezdve egyszerűen rákaptam az olvasásra, mint a drogra. Addigi kedvenc elfoglaltságom a rajzfilmnézés háttérbe szorult, nem élveztem már annyira, hiszen kész terméket kaptam. Az olvasással viszont a gyerek saját fantáziavilágot teremt, és ezt rombolják szét oly sokszor a rosszul sikerült filmadaptációk. Egyébként nem panaszkodom, a Harry Potter kétségkívül remekül sikerült filmben is, de azért 100%-osan nem tudta visszaadni azt, amit a könyvek olvasása során éreztem.

Egyébként Harry azért is nagyon a szívemhez nőtt, mert amíg az egyes részeket olvastam, én is együtt nőttem föl vele. Emlékszem, hogy amikor elkezdtem, éppen 11 éves voltam, mint ő, és mikor befejeztem, akkor 17, mint ő. :) Harry végigkísérte a kamaszkoromat, és még ma is szívesen olvasom. Hiába látom már a történet esetleges logikai hibáit, hiába múlt már el az a varázs (szó szerint :)) amit kezdetben éreztem, és hiába lett azóta (elsősorban a filmeknek köszönhetően) felkapott és divatos, a Harry Potter kötetek nekem örök kedvenceim maradnak.