Az e-book hívei biztosan konzervatívnak, ódivatúnak, a korral haladni képtelennek tartják azokat, akik még napjainkban is a könyvek papírkötésű formáját részesítik előnyben. Rendben, talán így is van, talán menthetetlenül ómódi vagyok. Vagy talán csak hagyománytisztelő?
Képzeljünk el egy világot, amiben nincsenek könyvek. Képzeljük el, hogy már mindenki csak kicsi, hordozható kütyükön olvas regényeket, nincs többé nyomtatás, nincs többé papírpazarlás... persze, megvan ennek is a maga előnye. A következő vagy az az utáni generáció, aki talán az olvasásnak már csak ezt a módját fogja ismerni, biztosan meglesz könyvek nélkül is. A könyvtárak egy része múzeummá, egy másik része pedig internetes központtá válik. Elkerülhetetlenül így lesz majd, de ha nem muszáj, tőlem még ne vegyék el azt az örömöt, amikor kinyitok egy új könyvet és szinte ropognak a friss lapok a kezem alatt, érzem a jellegzetes friss papír - és tintaillatot, és én olvashatom először rongyosra azt a könyvet, és mire végzek vele már más, mint amikor először kinyitottam. Alig észrevehetően, de megváltoztattam a könyvet ahogyan ő is megváltoztatott engem. Rajta hagytam a kezem nyomát. A könyvtári könyveknek már egészen másfajta varázsuk van. Ma már számítógépen tartják nyilván őket, de én még anno nagyon szerettem elolvasgatni a borító belsejébe tűzött kis papíron, hogy ki vette ki előttem, amikor még ez volt a bevett módszer. Mindig voltak népszerű és kevésbé népszerű könyvek, voltak, amiket sokan kivettek, és volt olyan is, aminek én voltam az első olvasója. A sok kézen átfutott könyvek sokszor már valóban rongyosak, koszfoltosak voltak, vagy ragasztószalag tartotta egybe őket, de én ezzel együtt szerettem, szeretem őket. Egy jó könyv igenis megérdemli, hogy rongyosra olvassák. Nem büntetés ez neki, hanem jutalom.
Aztán ott van még a könyvespolcok között sétálgatás varázsa. Amikor nézegeted a könyvgerinceket, néha leemelsz egyet-egyet, megcsodálod a borítót, és sokszor csak azért veszed ki (vagy meg, könyvesbolt esetén) mert tetszik a borítója, vagy belelapozol, és van valami különleges a nyomtatási formájában (mint a kétféle betűszín a Végtelen Történetnél).
Ezen kívül, ki ne gyönyörködött volna már el a saját könyvespolcában egy-egy rendrakás után, ki ne szeretné rendezgetni a könyveit, örülni a gyarapodásuknak ahogy egyre többen és többen lesznek, mígnem lassan kinövik a polcot?
Persze, az e-book olvasók táborát is meg lehet érteni. Az én indokaim egytől egyig valami romantikus indíttatásból erednek, ők pedig a praktikusan gondolkodók. Helytakarékosság. Környezetvédelem. Technikai előrelépés, és effélék.
De az igazi könyvmoly nem elsősorban az olvasást, a történeteket szereti. Az igazi könyvmoly: a Könyveket szereti.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése